HR:A debreceni Belga Söröző épülete mindig is a vendégeket szolgálta. Az 1800-as évek végén fogadóként működött, a szobák az emeleti részben voltak. Előfordult, hogy a Széchenyi utcai Posta Étterem teltház miatt nem tudott több vendéget fogadni, ekkor az érkezőket a Piac utcai fogadóba irányították. Az 1900-as évek elején maga Krúdy Gyula is bérelt az emeleten irodát, amikor a Debreceni Ellenőr című lapba publikált. A ’30-as évek közepétől Pál Sándor vette át az épület üzemeltetését, aki az első magyar sörgyárral, a Dreherrel kötött szerződést, s Pál Sörözőnek nevezte el a helyet. Az étterem kerthelyisége már ekkor hatalmas népszerűségnek örvendett, csak úgy, mint a remek ételek, melyekért Pál úr feleségének – a konyha vezetőjének – járt az elismerés. A pinceszinten ekkor még a boroké volt a főszerep, ahol a pincemester és a borászfiú szakszerűen kezelte a zamatos nedűt. A Pál Söröző vendégei közt voltak debreceni polgárok, tisztviselők, katonatisztek, tanárok, azaz egy igazán jó hírű vendéglőnek számított. Az államosítás után az üzemeltetés joga a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalatra szállt, s hajdani Pál Söröző ettől kezdve Szabadság Étterem néven működött tovább. Naponta hat-nyolcszáz embernek főztek itt menürendszerben, s míg a menzának az emelet adott helyet, a földszinten természetesen a’la carte étkeztetés is zajlott. Közkedvelt, jó nevű étterem volt, – az Arany Bika és a Hungária Étterem mellett – a három legnevesebb belvárosi vendéglők egyike. Ekkor már élőzene is szórakoztatta a vendégeket: míg a földszinten cigányzenekar muzsikált, az emeleten tánczene szólt. Pénteken és szombaton rendszerint teltház volt, vasárnap délelőttönként pedig „vasárnapi sörzene” szólt, melynek ideje alatt kedvezményesen, sőt, esetenként ingyen kínáltak a sör mellé pogácsát vagy lángost. Ebben az időben igen sok autóbuszos turistacsoport érkezett Debrecenbe, akik ebédjük helyszínéül rendszerint a Szabadság Éttermet választották. EN:The Belga Brasserie building in Debrecen has always served guests. At the end of the 1800s it was a guesthouse, the rooms were in the upstairs part. Occasionally, Széchenyi Street Post Office restaurant could not accommodate more guests, so the arrivals were directed to the Piac Street inn. At the beginning of the 1900s, Gyula Krúdy hired the office upstairs when he published it in the Debreceni Ellenőr. From the mid-30s Sándor Pál took over the operation of the building, who called the first Hungarian brewery, Dreher and Pál Brasserie. The restaurant's garden area has already enjoyed enormous popularity, just as good food for which Mr Pál's wife, the leader of the kitchen, has been recognized. At the time the wine cellar was the main character of the wine cellar, where the cellar master and the wine groom handled the delicious wine properly. The guests of Pál Brass were among the citizens of Debrecen, officials, military officers, teachers, ie a really good restaurant. After the nationalization, the right to operate went to the Hajdú-Bihar County Catering Company, and the former Pál Brasserie started to operate under the name Szabadság Étterem. Every day, six to eight hundred people were served here in menus, while the menagain floor was occupied, while on the ground floor a'la carte dining was also done. It was a popular, well-known restaurant, besides the Golden Bull and the Hungária Restaurant, one of the three most renowned downtown restaurants. At this time, live music had been entertained by guests, while on the ground floor there was a gipsy band playing dance music on the floor. On Fridays and Saturdays it was usually full, and on Sunday morning it was "Sunday's brunch", during which time a cake or a flame was offered at a discount, or even occasionally free of beer. At this time a lot of bus tourists arrived in Debrecen, who usually chose the Freedom Restaurant as their lunch place.
